A betűtípus azonos grafikai elven megtervezett ábécé.

A betűk alakját betűtervezők készítik, az egyes betűterveknek komoly grafikai és olvashatósági feltételeknek kell megfelelniük. Az egy betűtípusba tartozó betűket, számjegyeket és írásjeleket úgy alkotják meg, hogy azonos grafikai stílusjegyeket hordozzanak, és ezzel együtt az összhatás is egységes legyen. A stílusjegyek a betű részeire vonatkoznak. A betűtípusoknak nevet adnak (pl. Times), ez alapján lehet azonosítani őket, de előfordul, hogy azonos néven léteznek különböző jelkészletek, illetve különböző néven egyformák.

Az egyes típusok különböző változatait készítik el a betűtervezők. A változatok célja, hogy a kiadványon belül lehetőség legyen szövegrészek megkülönböztetésére, kiemelésére úgy, hogy ne kelljen más típust alkalmazni.

A betűváltozatok különböző szempontok szerint készülhetnek, úgymint:

• vonalvastagsag
• tengelyallas
• betűszélesség
• betűfokozatok
• funkció
• diszitettseg

Az alap változatot normálnak hívjuk. A különböző betűváltozatok összessége alkotja a betűcsaládot.

A ma elterjedt szövegszerkesztők gyakran alkalmaznak hamis betűváltozatokat, melyek nem felelnek meg tipográfiai követelményeknek.

A betűtípusok száma manapság már több tízezerre tehető, melynek rendszerezése a szakemberek számára nélkülözhetetlen. Erre több kísérlet is történt, a egyik legelterjedtebb az úgynevezett tízes csoportosítás, mely a betűket a készítés ideje, valamint a betűvonalak, talpak stílusjegyei szerint sorolja különböző típusokba.

A XV-XVI. században készített betűtípus. A betűk képe arra emlékeztet, mintha tollal vagy ecsettel rajzolták volna, utánozza a kézírás ritmusát, dinamikáját, ezért kiválóan alkalmas hosszabb olvasásra szánt szöveghez.

Jellemzői:

• Az „e” betű határvonala ferde (velencei változat), illetve vízszintes (francia változat)
• Változatos vonalvezetés, apró részletek kifinomult tervezése
• A segéd és alapvonalak vastagsága közti csekély különbség
• Talpakkal rendelkezik
• A betűtalpak, záró vonalkák gömbölyítettek, a gömbölyítés jól látható
• A kerek formák ferde tengelyállásúak

Ebbe a betűtípusba tartoznak például: Garamond, Centaur, Palatino…

A barokk kor, a XVII-XVIII. század jellemző betűje. A klasszicista típushoz nagyon hasonló, attól apró részletekben különbözik. Szintén alkalmas hosszú szöveg szedésére.

Jellemzői:

• A segéd és alapvonalak vastagságának különbsége erőteljesebb
• A betűtalpak, záró vonalkák kevésbé gömbölyítettek
• A kerek formáknál a tengely kevésbé ferde, vagy függőleges

Ebbe a csoportba tartoznak például: Times, Baskerville…

E betűtípusok kialakulása a klasszicizmus korára, a XVIII. század végére, XIX. század elejére tehető. A növekvő iparosodás, az újságok elterjedése hatással volt a stílusjegyek alakulására. Alkalmas hangsúlyos, figyelemfelkeltő szöveg szedésére, viszont hosszabb szövegnél alkalmazva nehezebben olvasható.

Jellemzői:

• A segéd- és alapvonalak vastagsága erősen kontrasztos, jelentős köztük a különbség
• A betűtalpak derékszögűek, vagy csekély kerekítésűek
• A kerek formáknál a tengely mindig függőleges

Ebbe a kategóriába tartoznak például: Bodoni, Corvinus…

E könnyen azonosítható típus a XIX-XX. században keletkezett. Szabályos, mértani felépítésű betűk, erőteljes betűtalpak jellemzik. A talpas lineáris betűket Egyptienne-nek is nevezik. Figyelemfelkeltő feliratoknál, vagy semleges tartalmú szövegnél alkalmazható.

Jellemzői:

• Szabályos felépítésű betűk
• Legtöbbször azonos vastagságú betűvonalak
• Egyenes vonalú, erőteljes betűtalpak, de a talpak lehetnek lekerekítettek is

Ebbe a típusba tartoznak például: Courier New, Serifa, Rockwell…

Korunk jellemző, divatos betűtípusa. Az Egyptienne-től a talpak hiánya különbözteti meg (sans serif). Groteszk típusnak is nevezik. Modern stílusú kiadványoknál, vagy a képernyőre szánt szöveg megjelenítésénél előnyös az alkalmazása.

Jellemzői:

• Általában optikailag azonos vonalvastagság, de az újabb típusoknál a jobb olvashatóság érdekében ez lehet változó is.
• Szabályos felépítésű betűk.
• A betűtalpak hiányoznak.

Ebbe a csoportba tartoznak például: Arial, AvantGarde, Futura…

Az előzőekben említett típusok stílusjegyeinek keveredésével új típusok is létrejöttek a XX. században. Ezeket nem lehet egyértelműen egyik csoportba sem sorolni, így közös jellemzőket sem lehet egységesen megfogalmazni. Ide tartoznak például a hagyományos betűformák újszerű, modern feldolgozásai, illetve különböző történelmi típusok.

A kézírást utánzó típusok rendkívül változatosak, általában valamely íróeszközhöz köthetők. Jellemzőjük a könnyed dinamizmus. Tervezéskor a betűk egymáshoz való kapcsolódását is meg kell oldani.

Elsősorban alkalmi, kereskedelmi kiadványokon használjuk, és jól alkalmazhatók együtt más betűtípusokkal (betűkeverés).

Ide soroljuk a díszített, különleges grafikai megoldásokkal tarkított betűket. Igen nagy számban léteznek ezek a típusok, hiszen nincsenek kötött előírások a betűképre vonatkozóan. Meggondoltan és körültekintően kell használni, mivel a különleges betűformák egyben díszítőként is hatnak, és ezt a meglévő díszítőelemekkel (ha vannak) összhangba kell hozni.

Ebbe a csoportba tartoznak a gót, és ehhez hasonló (pl. kerek gót, fraktúr) típusok. A kézzel írt kódexek betűtípusa, de a XV. században nyomdabetűként használták. A jobban olvasható reneszánsz típusok kiszorították jelenlétét, ma elsősorban díszbetűként használjuk.

Ide soroljuk a görög, cirill, arab, héber, kínai stb. betűtípusokat.