Az olvashatóság

Egy szöveg olvashatósága azt jelenti, hogy olvasás közben mennyire könnyen és gyorsan tudjuk felfogni, megérteni a tartalmat. Amikor olvasunk nem betűnként értelmezzük a szöveget, hanem 8-10 betűnként fogjuk fel a szavakat. Ez a tény azt a következtetést vonja maga után, hogy nem az egyes betűk alakja számít, hanem a betűsorok által létrehozott alakzat.

Nézzük meg a következő három mintát, mindhárom valamilyen módon torzított, vagy hiányos:

Az első mintán a szavaknak szinte csak a sziluettjei és az üres terek látszanak.

A másodikon a betűket alkotó vékony vonalszárak lettek eltüntetve.

A harmadikon a sorok középső sávja van letakarva, csak a fel- és lenyúló szárak, illetve a betűtalpak, ékezetek látszódnak.

Azt tapasztaljuk, hogy kisebb-nagyobb megerőltetéssel el lehet olvasni mindegyiket, holott a betűk egyenként alig, vagy egyáltalán nem ismerhetők fel. Azt kell ebből észrevennünk, hogy az olvashatóság szempontjából ezeknek az apró részleteknek is milyen nagy jelentősége van.

A szöveg megértését nagyban segíti a szövegkörnyezet is, hiszen sokszor ez alapján már előre tudjuk vagy kikövetkeztethetjük a következő szót. Ezért van az, hogy amikor gyorsan olvasunk, könnyen átugrunk olyan nyomdahibákon, amikor egy betű el van ütve, vagy esetleg kimarad.

Kis- és nagybetűs szövegek

A kisbetűkkel írt szövegnek megvan a maga jellegzetes sziluettje, mely szinte minden szónál egyedi. Nem véletlenül olyan változatos a kisbetűk alakja (pl. felnyúló és lenyúló szárak). Ezek az alakzatok olvasáskor rögzülnek, és minél többször találkozunk velük, annál hamarabb felismerjük, értelmezzük. Ebből következik, hogy a kisbetűs szöveg nagyon gyorsan olvasható, tehát hosszú, folyamatos olvasásra szánt szöveget csak kurrens betűkkel szabad szedni.

Más a helyzet, amikor nem cél a gyors olvasás. Ilyenkor nagybetűsen is írhatunk szöveget, például címek, intézménynevek, cégnevek, reklámfeliratok esetén, amikor azt szeretnénk, hogy az olvasó többet időzzön a felirattal. A verzál szövegnek nincs olyan jellegzetes sziluettje, mint a kurrens szövegnek, mert lényegében minden szó egy téglalapba foglalható, amit csak a kilógó ékezetek törnek meg, ezért olvasáskor szinte betűnként kell értelmezni.

Talpas és talpatlan betűk

A betűtalpaknak és felső záróvonalaknak speciális szerepük van. Ha a záróvonalkákat megfigyeljük, azok egy vízszintes irányú, szaggatott vonalsort alkotnak. Ez mintegy sorvezetőként működik, vezeti a szemünket olvasás közben. Ebből az következik, hogy a talpas betűk, azok között is a kerekített talpak segítik az olvashatóságot.

Az újabb kutatások azonban bebizonyították, hogy léteznek nagyon jól olvasható talpatlan típusok is. A modern betűtípusok elárasztottak bennünket, számtalan helyen nap mint nap találkozunk velük, így megismertük és megszoktuk ezek formavilágát. A mai ember számára ezért már nem feltétlenül kívánatos a gyors olvasáshoz a talpak megléte.

Vonalvastagság

A betűváltozatok közül a normál a legolvashatóbb, sem a világos, sem a kövér változatok hosszabb szöveghez nem előnyösek. Az olvasásban a betűk sötét foltjai és a körülöttük lévő világos felületek vesznek részt, ez akkor optimális, ha a betűket alkotó vonalszárak és a betűméret aránya 1:10.

Könnyebben olvassuk a változó vonalvastagságú betűket, de a vékony és vastag vonalak között nem jó, ha túl nagy a különbség.

Betűtípus

Az előzőekből következik, hogy az olvashatóság szempontjából a konvencionális, hagyományos betűformák az előnyösek. Nehezebben olvashatók az újszerű, különleges díszbetűk, legjobban pedig a reneszánsz típusok.

Betűméret

A folyamatos olvasása szánt szöveg betűmérete 10-12 pont legyen. Ennél kisebb az apró-betűs, rövidebb részekhez, nagyobbat a címekhez válasszunk.

Sortávolság

Szövegek tördelésére legmegfelelőbb az egyszeres vagy szimpla sortávolság, sorköz. Ennél nagyobb közöket csak speciális esetben (pl. kéziratban, korrektúra miatt) használjunk, kész szövegnél ne. A túl nagy sorköz megbontja a szöveg egyenletes folthatását, hézagos lesz.

Sorhossz

A szöveg sorainak hossza is olvashatóságot befolyásoló tényező. A túl rövid vagy túl hosszú sorok egyaránt kerülendők. Rövid soroknál gyorsabban mozog a szemünk, többet ugrál, így hamarabb elfáradunk, míg hosszú soroknál a sor végén már kikerül a sor eleje a látóterünkből, így nehezebben találunk vissza, könnyebben tévesztünk sort.

A sorok hossza 40-80 betű legyen. Ezt nagy lapméret esetén hasábolással tudjuk elérni, szűk helyen pedig kisebb betűméretet vagy keskeny betűtípust válasszunk.

Margók

A kiadványokban alkalmazott margók szerepe kettős. Egyrészt keretbe foglalja a szöveget, ezáltal esztétikusabb hatást kelt. Másrészt a margónak szeparáló funkciója is van, elhatárolja a szöveget a külvilágtól, illetve a körülötte lévő többi szövegtől. Egy könyvet olvasva a margók tartják bent a tekintetünket a szövegterületen, így segítik a szövegre való koncentrációt. Ha nem lennének, vagy nagyon keskenyek lennének a lapmargók, figyelmünk a sor végén könnyen a környezetre terelődne.

Ebből az következik, hogy az a jó, ha a lapmargók minél nagyobbak, de meg kell találni a margók által létrehozott üres terület és a szöveg szürke folthatásának optimális arányát. A margók meghatározása nem mindig egyszerű feladat, hagyatkozhatunk az esztétikai érzékünkre, de bizonyos esetekben (pl. hivatalos levélformátum) léteznek ajánlások is, ahogy könyvek klasszikus margóarányaira is létezik szabály (lásd Oldaltervezés).

Fontos megjegyezni, hogy nem csak lapmargókról beszélhetünk, hanem például szövegdobozok belső margóiról, táblázatok cellamargóiról, vagy képernyőn megjelenő oldalak margóiról is.

Oldalméret

A kiadvány oldalméretének megválasztásával is a kitűzött célt kell szem előtt tartanunk. Egy regénynél olyan lapméretet kell használni, amit az olvasó fejmozgás nélkül átlát. Az újságot tallózva, cikkenként olvassuk, de a túl nagy lapméret ekkor is nehézkessé teheti a kiadvány kezelését. Kézben tartva behajolhat, asztalra helyezve túl távol kerülhet a szemünktől az újság felső része, és az apró betűket nem tudjuk elolvasni.

Képernyőre készített dokumentumok esetén az oldalméret adott, de gondoljunk arra, hogy nem feltétlenül kell teletölteni információval az oldalt. Feloszthatjuk az oldalt több részre is, grafikus objektumokkal, üres területekkel, navigáló sávokkal stb. egyedi oldalarányokat és oldalméretet alakíthatunk ki a szöveg számára.

Betűszín, háttérszín

Az olvashatóságot a nagy kontraszt, a világos alapon sötét betűk segítik. Ezért nyomtatunk fehér papíron fekete betűket. A fehér papírnak azonban a fényvisszaverése is számít. A fényes papír olvasáskor zavaró lehet, miközben színes képekhez jobb minőséget biztosít.

A képernyő fehér háttere szintén vakító lehet, ezért ott gyakran a fehér helyett egy nyugtatóbb világos színt alkalmazunk.

oktatas/informatika/tipografia/az_olvashatosag.txt · Utolsó módosítás: 2019/06/04 14:07 szerkesztette: barnkopf
CC Attribution-Share Alike 4.0 International
Driven by DokuWiki Recent changes RSS feed Valid CSS Valid XHTML 1.0