A szöveg érthetővé tételének eszközei

A szöveg érthetővé, olvashatóvá tételének eszközei:

  • kiemelés
  • egyszerűsítés
  • tagolás
  • rendszerezés

Kiemelés

A kiemelés szerepei, feladatai

Egy szövegben a kiemelésnek többféle szerepe, feladata is lehet:

Nyomatékosító kiemelés: a fontos, hangsúlyos szövegrészek kiemelése. Tulajdonképpen az élő beszéd hanghordozását, gesztusait hivatott pótolni.

Funkcionális kiemelés: ami nem nyomatékot ad, hanem elkülönít bizonyos szövegrészeket a szöveg többi részétől, a szöveg funkcióját emeli ki. Ilyen például egy színdarabban a megszólaló személy neve, vagy egy elemzésben a vizsgált szervezetek, vállalatok neve, vagy egy orvosi szakkönyvben a latin nyelvű szakkifejezések…

Tagolást segítő kiemelés: fejezetcímek, felsorolások, listák jeleinek kiemelése, ami vizuálisan segíti a folyó szöveg tartalmi, szerkezeti egységeinek felismerését, áttekintését.

A kiemelés olvasóra gyakorolt hatása

A kiemelés egyik szerepe, hogy felhívja magára a figyelmet, oda vonja az olvasó tekintetét. Ezt elérheti a szöveg erősebb folthatásával (félkövér betű, aláhúzás, esetleg szegélyezés), elétrő kontúrjával (nagybetűs kiemelés).

Más szempontból egy kiemelt szöveg – a betűváltozat szokatlansága miatt – nehezebben olvasható, ami lassabb, figyelmesebb olvasásra készteti az olvasót, s ezzel nyomatékosítja a szövegrészt.

A kiemelés eszközei

A szöveg fontos részeinek kiemelésére többféle eszköz is rendelkezésünkre áll. E célra – folyó szövegben – a különböző betűváltozatok a legalkalmasabbak.

A kiemeléseknek következetesnek kell lenniük, azaz egyféle dolgot (nevek, címek, kulcsszavak) a szövegben végig egyféleképp és következetesen kell kiemelni. A túl sok kiemelés egy szövegben áttekinthetetlenné teheti a szöveget. A klasszikus tipográfiai hagyományok szerint egyszerre csak egyféle kiemelési módszer használható (ennek alapján a dőlt+félkövér nem elfogadható).

Kiemelés kézírásban

Kézírásban nagybetűt vagy aláhúzást alkalmazunk, illetve elfogadott még a szöveg bekarikázása is.

Kiemelés nyomtatásban

Dőlt betű

A legtöbb esetben javasolható eljárás a dőlt betűs kiemelés. A kurzív betűk alakja felismerhetően eltér a normál változattól, de a kiemeléssel nem keletkeznek sötétebb foltok a szövegben, így különösen ajánlott ez a mód olyan esetekre, amikor sok kiemelendő szövegrész található a szövegben.

Kurzív kiemelést alkalmas nyomatékosításra és funkciók kiemelésére is: az élőlények latin nevének kiírásakor – pl. Homo sapiens – minden esetben dőlt betűs kiemelést használunk. Hosszabb szövegrészek kiemelésére ne alkalmazzunk, mert nehezen olvasható.

Kurzív szövegen belül kiemelésre álló, antikva betűket használjunk.

Fettelés

A félkövér változatot inkább címek, címszavak (szótárakban, lexikonokban) kiemelésére használjuk, tehát olyan esetekben, amikor a kiemelésen túl a tagolás is fontos, hiszen a kövér betűk által okozott sötétebb foltok megbontják a szöveg egységét. Ezt a fajta kiemelést szokták fettelésnek is nevezni.

Akkor használjuk még, ha a teljes szöveg elolvasása nélkül akarjuk az olvasó számára a kulcsszavakkal gyorsan áttekinthetővé tenni a szövegünket. Így ezeken végigugrálva tud eligazodni a szövegben. Ha több súlyfokozat is van a betűtípusban, érdemes két lépcsőt is ugrani a kövér kiemeléskor lighthoz bold, normálhoz extrabold kiemelést válasszunk.

A kiemelések közül a félkövérrel szedett szöveg marad a legjobban olvasható hosszabb szövegrészen keresztül is. Szinte mindig félkövérrel szedjük a képaláírásokat, általában a rövidebb hírfejeket és a negatív háttér előtt feltűnő szöveget is.

Kövér betű helyett sokáig gót betűt használtak kiemelésre.

Kiskapitális

A kiskapitális forma szövegközi kiemelésre szintén nagyon jó, ezt elsősorban személynevek, vagy más tulajdonnevek, színdarabokban a szereplők neveinek szedésénél alkalmazzuk. Irodalomjegyzékben a szerzők nevét is kiskapitálissal ajánlott formázni.

Fejezetek elején iniciálé után az első szót vagy első sort (gondolatot) – különösen az angolszász országokban – gyakran szedik kiskapitálissal, de a mai gyakorlatban már sokszor iniciálé nélkül is.

Nagybetűs

A csupa NAGYBETŰS (verzál) szedést folyamatos szövegben ne alkalmazzuk kiemelésre. Címek hangsúlyozására, feltűnővé tételére viszont megfelelő eszköz lehet.

E-mail-ek, fórum bejegyzések, SMS-ek írásakor a verzál írás „kiabálást”, emelt hangot jelent.

Aláhúzás, ritkítás

Lehetőleg ne alkalmazzunk kiemelésre r i t k í t á s t és aláhúzást se. Az írógép korszakából maradtak ránk ezek a megoldások, amikor a mechanikus írógépen más lehetőség nem volt a kiemelésre. A ritkított rész a folyamatos szövegben nem esztétikus és nem érjük el vele a kívánt hatást sem. Az aláhúzásnak pedig inkább olyan helyen van létjogosultsága, ahol a szöveg funkciója kívánja meg az alkalmazását. Például olyan nyelvtani feladatoknál, ahol az aláhúzott szavakra vonatkoznak utasítások, vagy HTML dokumentumokban a linkek jelölésénél.

A 19. században és a 20. század elején német és nyelvterületen és annak hatászónájában (így nálunk) divatos formája volt a kiemelésnek a szöveg ritkítása. Ez ma már régiesként hat, de épp ezért stílusértéke is van. Kurzív betűre és hosszabb szövegrészek kiemelésére ne alkalmazzuk. Mai tipográfiai könyvekben ezt az évszázadon át alkalmazott megoldást „esztétikailag károsként”, „csekély kiemelő értékűként” jellemzik, ami jól mutatja a tipográfiai képzetek relativitását.

Áthúzás

Különleges esetekben, ha valami megváltoztatását tudatosan jelölni akarjuk, a régi, kijavított szót is megtartva, áthúzást használhatunk.

Szegélyezés

A bekeretezés is lehet a kiemelés egy erőteljes módja, amit reklámokban, plakátokon alkalmazhatunk.

Hosszabb szövegek esetén alkalmazhatjuk a „keretes” kiemelést: egy kisebb szövegblokkot keretbe teszünk (vagy a sorszélen használunk függőleges vonalat), és sokszor más betűtípussal (pl. talpas alapbetű esetén talp nélkülivel) is szedünk. A keretest bekeretezhetjük vonallal vagy keretező vonal nélkül háttérszínt is adhatunk neki. Ez esetben használhatunk halványszürkét normál betűvel vagy fekete hátteret fehér betűvel, de utóbbi esetben érdemes kövér vagy félkövér betűket használni, mert a fekete alapon a vékony betű nehezen olvasható. A hátteret tónussal ellátó megoldást azonban csak kisméretű szövegekre használjuk, mert nagyban fárasztóvá teszi az olvasást.

Iniciálé

Bár a mondatkezdő nagybetű már maga is kiemelés, ezt tovább hangsúlyozhatjuk a betűméret növelésével. A nyomtatás történetének kezdetén még az iniciálé nem nyomtatott volt, hanem festett: díszítését sokszor egy díszes nagybetű köré rajzolt pöttyök és indák adták. Később a díszes nagybetű maga is nyomdai jellé vált, majd a dísz is lekopott róla és mára már csak mérete teszi hangsúlyossá.

Behúzás, betűméret

Hosszabb idézeteket különösen az angolszász gyakorlatban sokszor mindkét vagy csak a bal margónál behúzással (beljebbezés, mértéke megegyezik a normál szöveg behúzásával) és felette és alatta üres sorral (térközzel) jeleznek. Ez is a kiemelés egy formája. Időnként ezt az idézetet kisebb betűmérettel szedik. Az angolszász hagyományban itt nincs idézőjel, de a magyar alapján kell.

Írásjelek

Bizonyos szakkifejezéseket és „különös értelmű” kifejezéseket idézőjellel vagy 'aposztrof-idézőjelpárral' is kiemelhetünk.

Olyan nyers szövegben, ahol formázás nem lehetséges, szintén így jelezzük a későbbi tördeléshez, hogy _dőlt_ vagy *félkövér* kiemelés következik. Ezeket a jeleket a Word megfelelő „autoformázás beállításkor” beállítás esetén automatikusan értelmezni képes.

Színezés

Kiemelésre használhatunk színezést is: vagy a betűt színezzük, vagy a betű hátterét (kiemelőfilctoll-hatás). Fekete-fehér dokumentumnál a szürke árnyalat változtatható. Akár a törzsszöveg is lehet szürke, ez esetben a fekete betű számít kiemeltnek. A színek kifejezik az írás vagy a lap stílusát, érzelemvilágát is (erőteljes kontrasztú piros és fekete, illetve lágy hatású „női lapos”, rózsás-világoskékes pasztellszínek). A fekete szín adja a legnagyobb kontrasztot: így más szín használatakor mindig figyelni kell a háttérszín és a betűszín megfelelő kontrasztjára. Ha ez nincs meg, vékony fekete (vagy fehér) körvonalat alkalmazhatunk a betűnél (outline). Érdemes a színezést a vastag betűs és/vagy más kiemeléssel együtt alkalmazni, mert a vékony betű színesben könnyen „feloldódhat”.

A szövegekben a számítógépes kijelöléskor is kiemelünk: ez esetben a háttér és a betű színeinek a negatívjával emel ki a gép. Újabban ezt imitálják nyomtatásban is (főleg plakátokon).

Betűméret

Formabontó megoldásként használhatunk nagyobb méretű betűket is kiemelésre. Más esetben épp a kisebb betűméret lehet hatásos.

Üres hely

Egy kiadvány elkészítésekor sokszor nem az a fontos, hová is igazítjuk, írjuk a szöveget, hanem hogy mely részeket hagyunk üresen. Az üres helyek igen erőteljesen kiemelik a szöveget! Hasonlóképpen a széles vagy épp keskeny margó (oldal szélén, hasábok között, képek körül) is a fehér papír kontraszthatását alkalmazza.

Kiemelés és toldalékok

A kiemelendőhöz tartozó toldalékokat nem emeljük ki, ha az tulajdonnév vagy cím. Így pl. ha azt írom: „Kovács János Kis virágban c. verse”, arra utal, hogy a vers címe: Kis virágban. Ellenben a Kis virágban vagy Kis virág-ban megoldás arra utal, hogy a vers címe: Kis virág. Közszavaknál tipográfiai izlés dolga, hogy a toldalékokat kiemelem-e: szociológiában vagy szociológiában.

Toldalékot lehetőleg ne tegyünk idézőjelen kívülre: „Nemzeti dal”-ban helyett inkább így használjuk: „Nemzeti dalban”.

Kiemeléses szövegrész idézése

Ha egy szerző kiemelést alkalmaz egy művében, azt a szövegrészt a kiemelés megtartásával lehet csak idézni. Ha egy idézetben mi emelünk ki egy részt, ami eredetileg nem volt kiemelve, azt külön jelezni kell: (Kiemelés tőlem – H. H.) vagy (Kiemelés – H. H.).

Egyszerűsítés

oktatas/informatika/tipografia/az_erthetoseg.txt · Utolsó módosítás: 2019/06/04 14:06 szerkesztette: barnkopf
CC Attribution-Share Alike 4.0 International
Driven by DokuWiki Recent changes RSS feed Valid CSS Valid XHTML 1.0