Mátrixnak nevezzük a matematikában számok, illetve más matematikai mennyiségek téglalap alakú elrendezését, táblázatát. A mátrix elemei leggyakrabban valamilyen gyűrű, test esetleg vektortér elemei, így értelmezhetővé válnak a mátrixokkal végzett műveletek is, melyeket az elemekkel végzett műveletekre vezetünk vissza.
Mátrixok segítségével leírhatók lineáris egyenletrendszerek, de mátrixok segítségével végzik a grafikai számításokat is.
Gabriel Cramer (1704-1752) svájci matematikus fogalmazta meg 1750 körül először általánosan a később róla elnevezett Cramer-szabályt, mely az egyenletrendszer megoldásait az egyenletrendszerből képzett mátrixok determinánsainak segítségével határozza meg. Később Carl Friedrich Gauss (1777-1855) német matematikus ír le egy már korábban is ismert eljárást a lineáris egyenletrendszerek megoldására, melyben szintén az egyenletrendszer együtthatóiból alkotott mátrixon végzett átalakítások játsszák a főszerepet. Ezt az algoritmust ma Gauss-elimináció néven emlegetjük.
Tekintsük a következő egyenletrendszert:
Ennek az egyenletrendszernek van egy megoldsa: x = y = 1;
Kicsit módosítva kapjuk a következő egyenletrendszert:
Aminek könnyen beláthatóan nincs megoldása, hiszen ha a (2) egyenlőség fennáll, akkor annak mindkét oldalát 2-vel szorozva a 2x+4y=6 egyenlethez jutunk, ami ellentmond (1)-nek.
Az egyenletrendszerben a lényegi információt az együtthatók hordozzák. A változók betűjele mellékes, x és y helyett használhatnánk a és b betűket, vagy bármi mást, szerepük csak annyi, hogy jelöljék, melyik együttható melyik változóra vonatkozik. Ez viszont az együtthatók rögzített sorrendjével is megadható, így például az első egyenletrendszer a következő mátrixszal adható meg (az egyenletrendszer mátrixa):
Az együtthatókat tehát szigorúan a változók egy rögzített sorrendjének megfelelően írjuk a táblázatba (jelen esetben x, y a változók sorrendje).
A szűkebb értelemben vett együttható-mátrix egy négyzetes mátrix:
A mátrix i-edik sorának (i sorindex) j-edik (j oszlopindex) elemét tehát jelöli.
Két mátrix egyenlő, ha méretük (dimenzióik) megegyezik és megfelelő elemeik egyenlők.
Összeadni csak két azonos dimenziójú mátrixot lehet, ilyenkor az összegmátrix a tagokkal megegyező típusú, elemei pedig a két tag megfelelő elemeinek összegeként állnak elő, azaz .
Példul:
Az összeadás az elemek közötti összeadás művelet kommutatív és asszociatív tulajdonságát öröklik, valamint a nullmátrix neutrális elem: A+N = A
Mátrix számszorosa (k) az eredeti mátrix-szal azonos típusú, elemei az eredeti mátrix számszorosai, azaz .
Példul:
Az A nxm-es mátrix csak olyan B mátrixszal szorozható, melynek mérete mxk, tehát szorzáskor az első tényező oszlopainak száma meg kell egyezzen a második tényező sorainak számával. Az eredmény egy nxk méretű mátrix lesz, melynek elemeit úgy kapjuk, hogy az első tényező megfelelő sorának és a második mátrix megfelelő oszlopának elemeiből szorzatösszeget képzünk, azaz
Például:
A művelet nem kommutatív (ez már a dimenziókra vonatkozó megkötésekből is következik), de asszociatív.
Az egységmátrix valóban neutrális elem: , illetve .(A két egyenlőségben szereplő egységmátrix lehet különböző méretű!)
Ha egy szorzat egyik tényezője nullmátrix, akkor az eredmény is nullmátrix lesz, azaz , illetve . (A két esetben lehet N eltérő méretű nullmátrix)
Az állítás megfordítása nem igaz, tehát egy szorzat lehet akkor is nullmátrix, ha egyik tényező sem nullmátrix:
A determináns (jel: ) a négyzetes mátrixhoz rendelt számérték, melyet a mátrix elemeiből számolhatunk ki a következő rekurzív kifejtési szabály szerint:
A fenti szabályban a kifejtés az első sor szerint történt. Belátható, hogy a determináns értéke nem változik, ha a kifejtést tetszőleges i. sor, vagy j. oszlop szerint végezzük:
Rögzített i. sor szerinti kifejtés:
Rögzített j. oszlop szerinti kifejtés:
A képletekben szereplő biztosítja a váltakozó előjelet. Ezt szokás sakktábla szabályként emlegetni:
Könnyen beláthatók a következő tulajdonságok:
Tekintsük a következő három ismeretlenes egyenletrendszert:
Célunk az alak elérése.
A változók sorrendjét rögzítve , és jelölésekkel:
amiből a formát akarjuk elérni.
Az egyenlet-rendszert mátrix-szal felírva:
alakból szeretnénk eljutni a alakhoz.
Az egyenletrendszerek megoldása során megengedett lépések megfelelői most is legális lépések, ezért:
A célunk tehát, hogy a mátrix utolsó oszlopától eltekintve egységmátrixot kapjunk, ekkor az utolsó oszlopban lévő számok adják az egyenletrendszer megoldását.
Az algoritmus lépései:
Példánk lépésenként:
Jelölje A az együtthatók négyzetes mátrixát, x a változók oszlopvektorát, b pedig a konstans tagok oszlopvektorát. Ekkor az egyenletrendszer Ax=b alakban írható fel.
Legyen az a mátrix, melyet A-ból úgy kapunk, hogy az i-edik oszlop helyére b vektor elemeit írjuk.
Ekkor ha , akkor az egyenletrendszer megoldásait képlettel kapjuk.
Bizonyítás:
Legyen az egyenletrendszer egy megoldása x1, x2, …, xn.
Szorozzuk meg az A determináns i-edik oszlopát xi-vel, ezáltal a determináns értéke is xi-szeresére változik. Ezek után adjuk hozzá rendre az i-edik oszlophoz az első oszlop x1-szeresét, a második oszlop x2-szörösét, s így tovább, egészen az n. oszlop xn-szereséig. Eközben a detreminns értéke nem változik. Így tehát a következő determinánshoz jutunk:
Amiből xi-t kifejezve kapjuk a megadott képletet.
Legyen P(x; y) pont a síkban. Ennek képét megkaphatjuk valamely A 2×2-es mátrixszal való szorzás eredményeként. Az A*p = p' szorzásban p és p' oszlopvektorok.
Érdemes megjegyezni, hogy a középpontos tükrözés előlál az előző két tengelyes tükrözés szorzataként, ami a megfelelő mátrixokat szorozva is látszik:
Érdemes megjegyezni, hogy valamely lineris transzformáció mátrixa előállítható úgy, hogy a mtriy első oszlopába az (1, 0), msodik oszlopba a (0, 1) bázisvektorok képének koordinátáit helyettesítjük. A forgatás esetén példul a szögfüggvények általános definíciója értelmében:
A 3×3-as mtrixok determinánsának kiszámítására használható, könnyen megjegyezhető kiszmítási mód a következő:
Ismételjük meg a 3×3-as mátrix első és második oszlopát az első három oszlop után, így egy 3×5-ös mátrixot kapunk. Ezek után vegyük a főátlóval párhuzamos 3 átlóban álló elemek szorzatát, majd a három szorzatot adjuk össze. Végezzük el ugyanezt a melléktlóval prhuzamos hrom átló elemeivel is, végül az így kapott két összeget vonjuk ki egymsból.
Például:
Főátlóval párhuzamos: F = 1*(-2)*1 + 2*0*8 + 1*4*0 = -2
Mellékátlóval párhuzamos: M = 1*(-2)*8 + 1*0*0 + 2*4*1 = -8
A determináns értéke: F-M = (-2)-(-8) = 6
Legyen a sík két pontja és . Ekkor a két pontra illeszkedő egyenes egyenlete:
, ami az ismeretlenek szerint rendezve alakban írható.
Ugyanezt a kifejezést kapjuk az alábbi 3×3-as determináns első sor szerinti kifejtésével is:
Az egyenlet az alábbi 2×2-es determináns segítségével is kifejezhető:
ami kifejtéssel szintén ellenőrizhető.
Legyen a sík egy háromszögének három csúcspontja . Ekkor az ABC háromszög előjeles területe:
Ld. Geometria feladatgyűjtemény II. 783. és 784. feladatok.
1. Ha A pont az origóban van, akkor a terület képlet 1/2*|x2*y3 - x3*y2| a jól ismert háromszög terület képlet szerint.
2. Az általános esetet egy -a=(-x1;-y1) vektorral való eltolással visszavezetjük az előző esetre. Az eltolás után a három pont koordinátái: A(0; 0), B(x2-x1; y2-y1) és C(x3-x1; y3-y1). A fenti képletet alkalmazva rendezés után kapjuk, hogy a hromszög területe: T=1/2*|x1*(y2-y3)+X2*(y3-y1)+x3*(y1-y2)| ami az első oszlop szerint kifejtve épp a fenti determinánssal megadott kifejezéssel egyenlő.
A bizonyításhoz szükséges a háromszögekre vonatkozó területképlet, ahol a háromszög két egy csúcsból induló oldalvektora.
Legyen a háromszög három oldala a, b és c. Ekkor a háromszög területe:
A kifejezés pozitív gyöke adja a területet. (Héron képlet)
Legyen a sík egy körének három pontja . Ekkor a kör egyenlete:
Belátható, hogy az n. fibonacci szám előáll egy (n-1)x(n-1)-es mátrix determinánsaként, melynek főátlójában csupa egyes, felette csupa -1, alatta szintén csupa 1 érték áll, többi eleme pedig 0.
Legyen a tér két vektora és , a tér ortonormált bázisának vektorai pedig i, j, k. Ekkor
Legyen a tér három vektora , és . Ekkor az a, b, c vektorok vegyes szorzata:
Ennek ismeretében könnyen belátható, hogy (abc) = (bca) = (cab).